Portugál kalandozás

Fim de viagem

2008-04-17T13:16:00.000-07:00

Lustaságból és érzelmi okokból halogattam az utazás végének bejelentését. Már 2 hete magyar földet taposok, szívem pár darabja még Portugáliában, így a portyázást nem tekintem lezártnak, ki tudja hogy fűzik sorsunk a Párkák. A Portugál kalandozást ezennel lezártnak tekintem. Köszönöm az olvasást, remélem valami átjött ebből ebből a portugál dologból, a tömör és kutyafutta bejegyzések tele hibákkal (amiket az autencia miatt nem korrigáltam) adtak némi eszenciát életem kinti menetéről. Persze a többit szóban...

Adios amigos! Tenho grande saudade. Amo todo sempre....

West Balkan

2008-03-16T04:32:00.000-07:00

Bizony Europa ezen csucskejerol gyakran eszembe jut, hogy ez a nyugat Balkanja, a kaotikus kavalkad es a jol szervezettseg keveredik, a regi egy pici ujal, a szines a sotettel, a draga az olcsoval, a sikk a lepukkanttal, messze es megis kozel.
Hat igen most mar el kell kezdeni valami konkluziot levonni, vegosszegzeseket tenni, mert az utolso ket het kozeleg, es az ido pereg. Bar erre keptelen vagyok, mert biztos vagyok benne, hogy nemsoka visszaterek ide, e helyre mely, szivemnek oly igen kedes. Ertem is meg nem is a nagy utazokat, kik mindent be akarnak jarni, es egy helyre ketszer meg veletlenul sem, hisz oly nagy a vilag, de bennem oly nagy a hala, hogy akad meg egy hely kis hazamon kivul, hol bevett meg a fold, es otthont adott, ha csak kis idore is, es az ismeros utcakon koszalva nagyot vera szivem, ha arra gondolok el kell menni (igaz haza, vegre), es ki tudja mit hoz a jovo.
Gyakran kerdezik tolem, mirt Portugalia, miert Porto. Hat mert csodas, nem tudtam csak sejtettem, de most mar teljes szivembol tudom, es az osszes hely kozul Porto itt a legelvarazsoltabb gyongyszem. Es mindig akad uj racsodalkoznivalo, egy haz, egy erkely, egy kutya vagy kakas, egy szin egy szag, egy szarado ruha.
Alkalmi idegenvezetokent (amitol igen lokal patriotanak erze magam) magam is minduntalan elamulok e varos bajain, izgatottan ver a szivem, hogy kinek hogy tetszik, es a nem megfelelo reakcio lattan talan meg is sertodnek, de ilyen nem igen van. Kalandot keresve ismeretlen utcakba vezetem a cimborakat, es hidegverrel leplezem, ha eltevedek (mert ez meg ma is megesik) hisz az iranytado tornyok egyike ugyis nemsoka felbukkan.
Hat igy telnek az utolso napok,nem kapkodva, sovaran, hogy mit meg lehet kisajtoljam, megnezzem amit csak kell, hanem abban az edes nyugalomban, hogy meg ugyis visszaterek, es hagyok felfdeznivalot.
Szoval kezdem a portoi oslakos eletet elni, elfelejteni, hogy atmeno turista vagyok, vacsorak, koncertek, borkostolok, vendegek csostul, hetvegen kisebb videki kirandulas, es a napfenyes tavasz beszippantasa.

Kusza kosza koholmany

2008-02-22T07:36:00.000-08:00

Most a munkas dolgokkal kezdem, nehogy ne jusson ra ido. Osszevartam egy reszeg duhongo bacsika fejet, bizony, remelem tetszik majd neki. Persze ebbe ki is merult a korhazi hasznossagom, es az obszervacios szerepkorbe alltam vissza. De rajottem, hogyha izgit akarok latni, akkor az ejjeli surgossegi muszakon a helyem, ahol keves az orvos es sok a veres eset. Persze ezt az ejszakazast e heten nem sikerult bevaltani, mert kijutott a mulatsagbol, hiszen szulinapom volt, amit minden nap megunnepeltem.
A heten szallo vendegeim voltak Beijabol es Lisszabonbol (akar hostelt is nyithatnank, szerencsere Joao, a lakotarsam abszolut nyitott az ilyen dolgokra, es meg sem kottyan +5 fo 2 napra) nagyon mokasra sikerult az ittletuk, kiragadtak az aggsag sirato depimbol, es a varosnezetes soran mindig racsodalkozok milyen pompas is ez a varos. Mivel sokan most ternek haza, kijutott a bucsubulikbol is.
Osszeakadtam igen tunderi magyarokkal, a rakottkrumpis, Unikumos, Tokajis est soran rogton szivembe zartam oket, a felszines internacionalis kapcsolatok melle nagy orom par hazai jobarat.
Hat talan a honvagy vonzotta korem a honfitarsakat, de most joparral talalkoztam. Es egy portugal-magyar csemetere is vigyaztam par ejjel, Filippel egesz jol osszehaverkodtunk, es atmenetileg sikerult leszoktatnom a Playstation szenvedelyrol (ami itt altalanos az Y kromoszomanal).
Ja hat es Evora szivem csucske, volt szerencsem par csodas verofenyes napot eltolteni Alentejo sziveben. A varos a regi, bekes, feher hazas, sikatoros, aranyos, a cimborak is , mintha meg mindig allna ott az ido, talan en valtoztam miota nem jartam ott. Bizony reg volt az a csodas szeptember, jo volt szamot adni errol a fel evrol, na persze nem meditalgattam ott, hanem Sangria mellett idezgettuk az emlekeket. Sajna csak a csapat fele tudott eljonni, de igy is duzzadt a keblem lattukon. Ja es a magyar vendegszeretet: Andinal (Mario tudod!) szalltam meg a katedralis toveben torok es cseh cimborastul. A park, narancs a kolostor kertjebol, a regi barok, es a kozosen keszitett paprikas csirke a kolesz konyhajaban....
Persze nem elegult ki a kilometerhianyom igy mult hetvegen elmentunk Obidosba a csokolade fesztivalra, hat ez nemi csalodast okozott, valahogy ugy kepzeltem csoki hegyek es folyok lesznek ott, es ket kezzel szorjak a nepnek az edes finomsagot. Ehelyett a belepon tul igen borsos aron vesztegettek a nyalanksagot. Persze nagyon nagyon finom volt.hmhm. es meg buvesz show is volt, szoval igazan regredalodtam.
Bibi, volt szulinapom, es klasszul telt nagyon. Egy portugal rockkoncerttel kezdodott (ami helyi szokas szerint 12 utan indult el, szoval pont jol idozitettek) ami kicsit Placebo, Hiperkarma, Quimby (vagy csak belehalucinalom) Aki nem hiszi jarjon utana: www.myspace.com/plaggio
Nem akartam kommersz szulinapi bulit rendezni (kirugnak a hazunk falat), igy vagyamat kovetve az oceanparton tartottam zsurt. Bar eloszor felo volt, hogy egyedul fogok sutkerezni a ragyogo npsutesben (koszonet az egieknek, biza tavasz van teljes gozzel), de aztan csordogaltak az emberek, magyar pajtikkal az elen!, es kellemes mulatsag kerekedett. Napfurdozes, falatozas, borozgatas, lablogatas, kutya (igen cuki), foci, naplemente (csudaszep), torta!! gyertya (szentelt), vilagitos frizbi (mi mas?) sip,dob,nadihegedu, notaszo (hamis, de lelkes) Unikum (mert akadt ki ertekelje) maszokazas, telihold.
Most lelkiismeret patyolgatas keppen tanulok csoppet, hogy atadhassam magam a hetvege oromeinek.
Mediterran D-vitamin meg C is minden kedveskenek!

2008-02-07T04:28:00.000-08:00

A hosszu iraskimaradas oka, hogy 3 het alatt csak 2 nap esett az eso, ugy am, nehol meg a pulovert parnanak hasznalva lehetett sutkerezni a napon. Szoval a tavasz nem birt tovabb varni, es haztuznezobe jott, de ez csak amolyan hozomanyvadaszat volt, mert azert meg gondolkodik a jovetelen, de csak egy csoppet.
A legszebb ido Coimbraban ert, ahol Babsi-latogatoban jartunk, es villasreggelit fogyasztottunk a verofenyes parkban. Ez a varos elkepeszto diakhagyomanyokkal rendelkezik, itt tenyleg popec dolog nebulolak lenni. Mar csak a patinans egyetemi epulet-komplexum, ahol meg egy igen inpozans kapolna is van (kepzeljuk bele a Netbe, mondjuk a 22-en, bar a beszivargo patkanyszag zavarna az ahitatot) amulatot keltett, az odon konyvar olyan borsos belepot kostal, hogy lemondtunk rola, de igy is volt eleg gyonyorkodnivalo. Menetelunk apropoja az egyik Republika 52. szuletesnapja volt. Nehez megfogalmazni, mi is ez a csuda hely. Coimbraban vagy 20 ilyen diak-lakokozosseg van, nagy multtal a hatuk mogott. Kb. 10 srac lakik egy odon villaban, ahol rengeteg kacifantos kipingalt szoba, rejtek cugok, sok felhalmozott ertek es emlek rejtezik. 50 ev alatt sok fiatal lakott ott, es mindeki ott hagyta a keze nyomat. Sokan mivel fizetni nem tudtak egy csodas falfestmennyel halaltak meg a kvartelyt. Itt allando surges-forgas, party, rendezveny, koncert, felolvasoest...van. Allandoan vendegek tomkelege. Mar jartam ott, de mostani arca ujra lenyugozott, oke, nagy a haz, de azert tobb 100 ember, azert tulzas volt, es mind reszeg...
Mivel nem igen vetodom el mulatsagba (mar oreg vagyok a hajnali 2 oras bulikezdeshez), nem elegge tudtam asszimilalodni.
Hat igen, mar csak igenyes szorakozasra vagyom: voltam Emir Kosturica es No smoking orchestra koncerten!!!!! Ezek a balkan kutyak eszeveszett fenomenalisak. A galeriaban ultunk egy Erkel Szinhaz szeru epuletben, es bar nagyon jo ralatas volt a szinpadra, megilyedtem, hogy rajtam kivul senki sem fog ott tancra perdulni, de szerencsere a satani zene gyorsan oldotta a portugal gatlasokat, es a vegen majdnem leestunk az emeletrol.
Na jo meg egyben voltam, de az kotelezo a carneval miatt. Ovarba ruccantunk le, mely hires felvonulasarol, es tenyleg szinpompas vig kavalkad fogadott minket. Nem is lattam talan 2 egyforma maskarat, es mind nagyon frappans volt. Nagyon tetszett, hogy a cimborak es egyesuletek kozesen oltoztek be, ami extra mulatsag, igy csostol vonultak a bortontoltelekek nyomukban a nagyhasu rendorok gardajaval, de akadtak M&S golyok es Simpsonsek is.
Varazsos, viragos, bajos, illatos forgatag lejtette a salsat a brazil muzsikara, es mindenki mosolygott es megcsodalta a masik jelmezet.

Ennyit a szorakozasrol, a tobbirol nincs is idom irni, mert most megyek EVORABA, ahol egyesitjuk a bandat felidezve a regi szep idoket.
De mindenkepp tudatni akarom, hogy nagyon kemenyen figyelem az operaciokat a sebeszeten, es dolgoztam is a mult heten. Legkozelebb elmondom mit.
Olelet nektek!

Portugal hetkoznapok

2008-01-17T10:13:00.000-08:00

Magam is meglepodok azon, mennyire lehiggadt, kordaban tartott eletvitelt folytatok itt Europa sarkaban, hova lett mar az erasmusos konnyelmu lebecolas, hajnali iszakoskodas? Bizony belebujt az esocseppek hatan az ereszcsatornaba. Talan az eso miatt, mely meg akkor is kepes (a nyelv titkainak egyike, hogy a magyar kepes szo, portugalul capaz, amit kb. kepes-nek kell ejteni, pedig gondolom kozuk sincs egymashoz) otromban lezudulni, ha biztos vagyok benne, hogy ma aztan felvehetem a konnyen atazos cipellomet.
Komoly megfigyeleseket folytatok az egi aldas teren, meglepo, hogy mennyifele modon tud itt esni, nehol egeszen rafinaltan, ha nem latnad a kinyilo ernyoket, eszre sem venned. Vagy igen suru kis csepekben, ami frissitoen is hat a reggeli almos rohanasban. Van a gyorsan felszarados, meg az egyenesen szemerkelos, de a legalattomosabb az esernyo ala befuvo kover cseppes. Tegnap nagyon kellett markolnom az ernyom (melyet ma megfogadtam, hogy legjobb baratkent mindig testkozelben tartok), hogy egy adaz szelutes orvul ki ne csavarja kezembol, vagy Mary Poppinskent el ne illanjak vele. Hat igen, most mar tudom, mi is az oceani eghajlat. De meleg van, meg a szobaban is!!! Es azert sokszor felcsillan a felhok kozul egy kosza napsugar.
Szoval a kispolgari eletmodom, 8.30-kor korhazi consultacio, ahol elcsipek egy-egy portugal mondatot, mint pl. 14 eves terhes, vagy 9. szules, es ez a baba is megy allami gondozasba. Gondoltam, biztos a nagy vallasossag miatt nem akart fogamzasgatlast, de kiderult csak a "termeszetes eletforma" miatt. Szovat itt is akad szocialis problema boven, de azert nem logatjak az orrukat, nincs rohanas sem, oranyi kaveszunet barmikor belefer a napba.
Paraszolvencianak itt meg csak hiret sem hallottak, nem is ertettek, amikor elkezdtem magyarazni (mondjuk szamomra is furcsan hangzott, mikor elmondtam, de hat ez a balkani helyzet nalunk). En meg legalabb annyira meglepodtam a 2-3 eves varolistakon a nem surgos operaciok teren, szoval semmi sem tokeletes.
Nagy erokkel csiszolom portugal tudasom, es probalok nem sirva fakadni, amikor koze nincs az ejtesnek az irashoz, vagy egy mukkot sem ertek a hapogasukbol, sok ilyen eszement nyelv nincs, de azert szeretem.
Erasmus kozhely partyk helyett egy egeszen kulonleges zenei elmenyben volt reszem. Zeneiskolai novendekek egy templomban adtak koncertet, 5-tol 80 evesig volt fellepo, egyutt enekelt, zongorazott, gitarozott, furulyazott csopp es oreg, meg a kozonseg is razenditett. Zengett az egesz templom, a szent-kepek mosolyogtak, es besurrant a harmonia orommel az oleben.
A honvagy nem egyenesen aranyos a kint eltotlott idovel, kepes a semmibol elobukkani, amikor legkevesbe szamitasz ra. Az igazi honvagy nem az, mikor egyedul erzed magad egy ismeretlen helyen, vagy szetpattan az agyad a sok idegen nyelv kozott, vagy felbukkan kedvenc pesti utcasarkod kepe a fejedben, vagy hianyolod edesanyad foztjet. Ez talan inkabb onsajnalat, a valodi honvagy valami oly mely megfoghatatlan egyetemes erzes, melyben aterzed a magyarsag hosszu gyotlelmes es egyben meltosagos sorsat, hogy benned is az a ver aramlik, amihez annyi kin es orom tapad, amikor egyszerre vagy buszke nepedre es sajnalod azt. Es tudod, hogy ugyanezt csak honfitarsaid erzhetik, es ha megprobalnad is leirni ezt mas nemzett szulottjenek, nem ertenek. Ram ebben a vidam templomban tort ram ez a katartikus erzes, elocsalogatoja ket bakfis altal elzongorazott Brahms Magyar tancok Nu.1 volt. Azt ereztem ebben a muzsikaban benne van, ahogy sirva mulat vagy tancolva busul magyar, es megborzongtam, hogy azt a dallamot a nagy templomban csak en erzem igazan szivbol at, es mint egy titkos cinkos szello kirepul, es Europan at elszall kis hazamba, es szetszorodik hazam fiai felett, es beszivarog minden szivbe, es ott is fellobbant valami bizsergeto hazaszeretetet.

Kevesbe patetikus temakra visszaevezve:
Hogy ezek a portugalok mennyit birnak enni egy ulto helyukben es milyen keson, persze meg tudom erteni, mert igen inycsiklandozora sikerult a tokehal es meg a hinarszeruseg is izletes volt, melyet egy belevalo prtugal anya keze keszitett. Akar erdekleses, akar nem, igyekszem joban lenni a helyi matronakkal, hogy minel tobbszor jussak a hazi konder kozelebe...
Amugy jo uton jarok a jo haziasszonnya valas rogos utjan, es a kotyvasztas rejtelmeiben egyre mellyebre sulyedek.
Nahat ez most annyire nem izgalmas, ugyhogy FIM CIAO!

Hospital: trabalho na obstetricia

2008-01-09T10:25:00.000-08:00

Be kell vallanom, hogy korabbi korhazi teljesitmenyem nem volt eget vero, na persze nem csak miattam, dehat nem konyorogtem, hogy hadd maradjak bent meg par orat, ha kozoltek velem, hogy nyugodtan hazamehetek, meg hat elegge faramucinak ereztem magam a portugal szavak aradataban. De most joval komolyabban veszem a dolgot, es hala Istennek egy jofej doktornore soztak ra a szuleszeten, igy mely bepillantast nyerhetek... a portugal rendszerbe.
Mindenesetre joval szimpatikusabb a hazai tapasztalatokhoz kepest. Ami rogton feltunt, hogy szemben a magyar felallassal szinte csak doktornok vannak a szuleszeten (ferfiak csak mutosfiukent es aneszteskent fordulnak elo), a "mi vagyunk Isten foldi helytartoi, es ferfiero nelkul a babak bentragadtnak az anyaban" kepzet helyett mosolygos foldonjaro holgyek uraljak a frontot. A szules nincs tulmedikalizalva, nincs beontes es borotvalas, a baba ott marad az anyaval, es nem vizsgaljak halalra. Nem kell megalazkodva halalkodni, ha bent vagy egy szulesen, es a szulesznok irto jofejek, es nam az latszik rajtuk, hogy odavannak a sajat onfelaldozasukert, hogy ehberert gurcolnek ejszakakat at. Szoval emberi.
Abortuszt alapos indok nelkul csak mult nyar ota lehet vegezni, igy volt szerencsem megtekinteni egy 17 eves par szuleset. Persze a medikusok, sot az eslo eves dokik sem csinalhatnak itt sok mindnet, igy az obszervaciot nem lepi tul hataskorom, de abban probalok alapos lenni. Na mara ennyi, agora vou ir para curso de dancar de mundo. Teja!

Frankfurt am Main - Bem vindo no Porto

2008-01-06T15:28:00.000-08:00

Bárminő hihetetlen is portói ebédlőmben ücsörgök, örülök az esőnek, és rituálé jelleggel felhörpintek egy korty portói nedűt. Bizony, ez az út hosszúra sikerült, de annál nagyobb öröm, megérkezni. Költségtakarékos megoldásként a Ryenairrel röppentem ide, a foglaláskor nem tűnt nagy dolognak a 16 órás transfer idő Frankfurtban, sőt kalandok tárházát láttam benne. Útra kerekedéskor már sokalltam, de gondoltam rám fér, egy kis német kultúr élmény.
Gondoltam, Frankfurt Hahn reptér nem a belvárosában van, de a csaknem 2 órás buszút minden várakozásomat felülmúlta. De amint megérkeztem, konstatáltam, hogy megérte, már a Főpályaudvar színes forgataga magával ragadott (ekkor még nem sejtettem, hogy közelebbi viszonyba is kerülök vele). Kilépve felhőkarcolók rengetege meredt rám a magasból, akár melyik irányba pillantottam, egy hatalmas toronyba ütközött tekintetem. Rögtön kedvem szottyant felmenni egyre, kiszemeltem a legnagyobbat (300m), de csak egy közepesbe (241m) lehetett felmenni. A német precizitás verhetetlen, a repülőtéri ellenőrzés kismiska volt az átvizsgáláshoz képest, amit végrehatottak a felmenetel előtt. Az 54. emeleten megállt a lift, majd ki lehetett menni a nyitott csúcsra. Csodás látvány és érzés kerített hatalmába, a napfényben elém tárult egy egész város templomokkal, égig erő házakkal, folyóval, parkokkal, hidakkal, tóval, fényekkel, apró emberekkel, taxikkal és sok élettel. Ki is szemeltem a meghódítandó objektumokat, és megcéloztam őket (na nem a felcsempészett B28-assal). Szerencsére nem csak nagyra nőtt óriások vannak Frankfurtban, hanem ódon templomok, és míves házak. A 44-ben lebombázott Paulkirchét renováció után múzeumként rendezték be, mely közepén a hatalmas körbefutó falfestmény megdöbbentő hatást kelt, szemezgetve a német történelmi adalékokkal itt melegedtem. A belváros szebbnél szebb épületekben bővelkedik, a Römer ház komplexuma, a Goethe múzeum,a régi Opera mind elragadóak. Persze nyugalmat a Dómban leltem, ahol még mindig belsőséges karácsonyi hangulat honolt, zeneszóval, ünnepi illattal. A Mainon átívelő régi hídon a túlparta vettem az irányt, hogy a Szépművészeti múzeumban lyukadjak ki. A német szervezettségen itt némi foltot találtam, mert a prospektusban feltüntetett 8 óra helyet már 6-kor bezárt a kiállítás, így csalódottan bandukoltam vissza, mikor összeakadtam egy barátságos franciával, akivel a francia, portugál, angol hebegés után, a német kommunikáció mellet döntöttünk, elmondtam a szituációt, és elkalauzolt az óvárosba, ahol hangulatos utcácskákban elragadó házikók sorakoztak. A német tudásom meglepő módon újraéleszthető, nem túl mély, de érdekes csevelyhez elegendő. A francia idegenvezetés után visszafelé vettem az irányt, hogy elcsípjem az utolsó buszt vissza a reptérre, ott is voltam 10-kor, ám a sofőr azt mondta, csak fél óra múlva indul, így elmentem kaját szerezni, ám mire visszatértem, a busz sehol, még vártam, hátha, de a beérkező sofőr nyersen tudtomra adta, hogy csak fél 3-kor lesz busz…
Így az éjt a pályaudvaron vészeltem át. Az egyetlen nyitva lévő hely egy Mcdonald’s volt (most az egyszer áldottam Rolandot), ahol a melegben olvasgattam, mikor egy kedves görög úr szóba elegyedett velem. Német tudásomat tovább csiszolva, a görög kompániával igen összemelegedtem (40 éve telepedtek oda), megosztották velem mekis utalványaikat és Főníciáról, Antarktiszról és a kryosebészetről diskráltunk, miközben Withney Huston Killing me softly with this song című száma szólt a hangszóróból kb. 150 alkalommal. A németek is barátságosnak tűntek, de csak bevándorlókról sikerült igazán jó benyomást nyernem.
A repülőtéri viszontagságokat nem ecsetelem, a napfelkeltét a felhők felett Portugália határában láttam, és majdnem elsírtam magam, hát még akkor, mikor végre leszállt a gép, és kiléphettem a ködös, nedves városomba, és azt mondhattam Bom dia!!!

Para Hungria

2007-12-19T08:00:00.000-08:00

Kozel 4 honapos kalandozas utan, temerdek emlekkel tarisznyamban hazaterek szeretett kis hazamba, es vegre nyakatokba borulhatok, bonyolult magyar mondtatokat fuzhetek, Turo Rudit es Mezeskalacsot ehetek, Erik Sumo koncertre mehetek, erthetem a kiirasok minden szavat, es elbeszelgethetek a nenikkel az utcan. Tisztazhatom az osszegabajodott szalakat eletemben, es nem banthatok meg senkit, mert jo szandekkal megyek.

Remelem, talalkozunk az elkovetkezo 2 hetben, mig magyar foldet taposok.

Ate logo! Adeus Portual!

Life time opportunity

2007-12-12T11:18:00.000-08:00

Az európai forgatagba visszacseppenve végre időt szakíthatok a marokkói élmények szavakba öntésére. Ideje, mert félek az összes csoda, amit ott láttam elillan, és rájövök, hogy csak álom volt. Annyira sikerült lelassulnom az arab világban, hogy visszatérve Portugáliát igen rohanónak vélem, és most már túlteszek késésben a helyieken is.
Hol is kezdjem? Persze sikerült a portói ködben rám ragadt náthával és jó adag felhalmozott alvás deficittel útra kelnem. A lengyel pajtik pár nappal korábban érkeztek, és mint helybeli kötelességemnek éreztem a város illő bemutatását, és elszállásolásukat, ami mókásra sikerült, piciny lakunkban 9-en hajtottuk le fejünk. A 3 napos idegenvezetői szerepkör eléggé lefárasztott, nem gondoltam volna, hogy ez rajtam ragad a túra során, mivel szinte semmit sem tudtam az országról. Nagyon demokratikusra sikerült a trip, néha talán hiányzott is némi domináns vezér, de mindent sikerült frappánsan megoldani. Nagy segély volt 2 francia cimboránk jelenléte, akik révén nem vesztünk el a sok „Szevabiem” között, Darya, a török leányzó az iszlám világ rejtelmeiről adott némi felvilágosítást, Robert pedig sok tuti uti terv lehetőséggel állt elő. De be kell vallanom, így is nagyon spontánra sikerült a kiruccanás.
Az arab világ szele már a reptéren arcon csapott, amikor a taxisok raja hiénahordaként rontott ránk. Ez az erőszakosság belőlem bizalmatlanságot váltott ki, és a tanácstalan gruppunkat nagy nehezen elvonszoltam a buszmegállóig, ami persze egy fiktív fogalom Marrakeshben. Szóval a sztrádaszerű főúton leintettünk egy buszt, ami elröpített minket a főtérre, és megkezdődött a határtalan rácsodálkozás…

Marrakesh: menta tea, kebab, kígyó tánc, datolya hegyek, színpompás kelmék, koldusok, injekciós tűben henna, fullasztó szmog, hatalmas parkok óriás pálmákkal, rózsaliget, őrült kocsik, palota, szenny, pompa, mecset, naplemente, narancsos fények, dugi pia bolt, család a robogón, eltévedés, varázslat és ámítás, balga turistak, csontig tisztulás hamamban, végtelen alkudozás, balkonon szunnyadás, csoki, buszpályaudvar kajtatás…

Amikor a cél maga az út..., ezt még soha nem éreztem ennyire komolyan, mint mikor az Atlasz hófödte csúcsai között kacskaringózott buszunk a Szahara felé. Tudtam csodás helyen vagyok, és még csodásabbra érkezem, miközben a mellettem ülő anyuka épp szoptatta kicsinyét, vagy hányt a szerpentin lejtőin, engem tökéletes harmónia szállt meg.
10 óra buszút, 1 óra taxi (7személlyel) 1 óra extra várakozás, 1 óra dzsip zötykölődés után az éj közepén megérkeztünk a millió csillagos sivatagba…
Ámulat és bámulat, határtalan csillagfény, vendégszeretet, harira, kuszkusz, zene, homok, víz, mocsár, dobszó és gitár, tánc, móka, sátor, hideg, nagyon hideg, hold, vodka, Nap, meleg, dűnék, sí, homok, homok, homok, fehér, sárga, piros. Tevék, karaván, naplemente, tűz, sok móka, sötét, finomság, nóta, berber találós kérdések (nagyon fárasztóak), csillagok…

Erfut (nyomor), busz, Tinherir (ferfiemberek hada, ócska piac, 2,5Euros szállás, 0,5Eu-s gyros, hegyek, berber falu, sok kutyagolás, good price for you and for me, my friend!, busz lerobbanás, Ouarzazat, ejjeli Atlasz, Marrakesh, Madrid reptér(10 óra, soha többet nem iszom Vodkát és Kólát) Portó: a minha cidade bonita.... a minha casa optima

Portoi palackbol Szahara homokjaba

2007-12-07T07:54:00.000-08:00

Ez most csak egy ropke eletjel, hogy visszatertem Afrika csodas foldjerol, kalandal, elettel, csecsebecsevel teli zsebekkel. Nehez a visszaszokas Europaba, persze nincs net, igy a reszletes beszamolot kesobbre halasztom.
Millio marokkoi csok nektek!

Ahol a szárazföld végződik és kezdődik a tenger

2007-11-15T13:03:00.000-08:00

Mielőtt megpróbálkozom elmesélni mi is történt velem mostanában, le kell szögeznem, hogy a héten minden nap bementem a kórházba (8 ÓRÁRA!) és próbáltam nagyon kompetesnek tűnni.
Rájöttem, hogy a neonatológia az ideális hely számomra, ahol az újszölött porontyokkal pompásan megértjük egymást, semmilyen kommunikációs zavar nincsen, és nyugodtan csodálhatom édes szunyókálásukat, na persze egy csöppet irigykedve. Néha belekívánkozom egy inkubátorba.
Bizony óriási deficitem van alvás ügyileg, amit igyekszek ledolgozni mire Gergő jön, nehogy egy zombi várja a reptéren, mert még visszafordul. Szigorú bulizárlat.

Elmondhatom, hogy egy igazán hű portugál cimborára tettem szert. Aki kiragadva a pénteki macskajajból, elkocsikázott velem nagymamástul (mégpedig fehér kontyos) kutyástul (bodros fülű) a vidéki rezidenciájukra. Ezt nehéz szavakba öntenem, mert nem eléggé kifinomult a nyelvezetem egy portugál világutazó életművész és imádó mágnás (a nagypapa) kúriájának a lefestésére, ahol múzeumba illő bútorok, fegyverek, herkentyűk lakoznak a világ minden tájáról. Pl. a világ egyik első autómata lemezlejátszója csupa antik bakelittel, temérdek citrom, narancs (és nem tudom a nevét gyümölcs) fával a kertben, borosüveg alakúra nyírt bokrokkal...
Mindez a hegyek között egy eldugott faluban az ősz szívet gyönyörködtető színeivel, halvacsorával és nagy vendégszeretettel.
Elég gyakran érzem magam a Goriot apó egyik szereplőjének, aki egész nap koplalt, kuporgatott, hogy szép ruhára fussa, aztán elment egy pazar bálba, ahol dőzsölt és királykisasszonyként vigadott, aztán vissza a padlásszobába.
De azért kis vityillómban sikerült rendeznem egy sikeres vacsorát. Le a kalappal a rakott krumpli előtt, eddig nem hittem benne, de megkövetem (persze csak a fantázia szab határt a belepottyantott finomságoknak). Amolyan Szidisen, meghívtam 10 embert, úgy hogy még nem használtam ezt a konyhát, és nem csináltam soha rakott krumplit, és persze későn értem haza. De égi segítséggel igazán jól sikerült, és bevallom, gondolkodom a pályaváltáson, mint a jogásznő aki cukrásznak állt a nem jut az eszembe nevű filmben (ami pedig igen jó film!!!)
A magyar mondás portugál megfelelője: A Szívhez közelebb van a gyomor mint az agy.

Volt szerencsém részt venni egy eszement lengyel szülinapi buliban Vila Realban, majd stoppal elvergődni Babsival egy trance partiba nagyon messzire a világ végére (fim de mundo, ahogy az egyik sofőrünk mondta, aki 50 km kerülőt tett, csak hogy elvigyen minket a helyre, amiről mi sem tudtuk, hol van csak követtük a piros jelzést. Úgy éreztem, ő az, aki megérdemli a Sebestyén Márta cd-ét, amit a megfelelő pillanatra tartogattam.) A bulit sem vagyok képes szavakba önteni, brutal, legal, trilegal... 24 órás őrület egy csodás helyen csodás emberekkel, reggel 10-es didgeridu koncerttel, tolószékes hippy táncossal, Mózessel a mulatók között, kisgyerkőcökkel, kutyákkal, lovakkal és sok szeretettel.

Sütöttem palacsintát, mind megették.

Utaztam egy kocsiban, ami 220-al ment, nem vicc. Majd becsináltam, de a sofőr autóversenyző volt, szóval nem para, annyira, de ez is az a pillanat volt, amikor meg kellett magamat csípnem. Csak úgy mint ma, amikor surf leckét vettem. Biza, az óceán jeges vizében, na jó volt védőruha, hullám ugyan nem sok, de épp elég, hogy belássam, ez biza nem egyszerű móka. Márió, hallod, surf diák lettem, ugyan nagyon béna vagyok, de nem adom fel, legalább még egy kép nem készül, amin a hullámon lovaglok. Azért a fagyos küzdelem után sört a fövenyben jobban élveztem, de nem adom fel.

Na most szigorú relax, és holnap várnak a babák, holnapután meg Gergő babám.
Adeos amigos!

viva nova no Porto

2007-11-04T13:52:00.000-08:00

Biza megint sikerült elhanyagolnom a számadást, olyannyira nem volt módom hasznalni kis baratom, a laptopom, hogy nehezen áll rá kezem az ekezetek hasznalatara.
Most új simpatico nappalimban üldögélek, és portugal komédiát nézek Andreval, újdonsült lakótarsammal. Ugyanis jelenthetem, sikerült lelécelni hyposzagú koleszomból, és egy baratságos kérót cuki áron leakasztani. 2 portugal fickóval lakom együtt, nagyon arik, mérnöknek tanulnak, és szerencsére csak annyira tudnak angolul, hogy ne vesszünk össze a wc használaton, és ők az egyedüliek, akik értik a portugal gagyogasom, entao estao muito feliz. Remélem, minden oksa lesz velük, és nagy vacsorakat fogunk itt csapni, a lecsó már ízlett nekik, de tökélyre fogom fejleszteni főzőtudományom.
Hogy mik történtek az elröppent időkben?
Kedves bolondos kis családom kiröppent hozzám a messzi idegenbe, és egy felejthetetlen élménydús hetet tudhatunk magunk mögött. Lábaink előtt hevert Lisszabon összes vizével és házával együtt, minden nap halat és egyéb tengeri herkentyűt lakomáztunk, busz röppent velünk pompás terek között, és Andy Warhol képek mosolyogtak ránk a modern képtár faláról.
Igaz hiányoltam a happy homless életformát, de hát a végletek közötti ingadozás a hobbym itt.
Minden nehézséget leküzve kocsit béreltünk, és úgy hódítottuk meg Portugália csodás tájait.
Legemlítésre méltóbb Cabo de Roca varázslatos helye, Európa legnyugatibb pontja, mely önmagában csak egy frázis,de ott időzve, megcsapja az embert az óceán messziről jövő szele, mely oly erős, hogy érezni rajta a Golf áramlat hidegét, és azt várja az ember, hogy átfúj pár hamburgert Amerikából. A sziklák, a végtelen víz, és szél együtt a határtalanságba repítette a parányi embert.
Portoba hazatérve, és családom szép szemével nézve városkám egyre szebb és elragadóbb, kedves szívemnek minden háza és utcája.
Zajlik itt az élet, nincs ok panaszra. Tegnap 2 szülinapi partiba is sikerült elkeverednem, az első kifejezetten élvezetes volt, portugál cimboráimmal, kiapadhatatlan bor forrásokkal, antik csocsóasztallal. Az összes portugál tud gitározni, vagy minimum dobolni valamin.
Majd átcsöppentünk Rui házikójába,ami a legpöpecebb kérő, amiben mostanság megfordultam. Egy gigantikus villa, a nappaliban grillsötőkandallóval,, amihez ezüstözött szagelszívó tartozik. Persze én voltam az egyetlen nem portugál, és aki abszolút nem ismert senkit a helyiek közül, így iszogatásba (ilyen ínycsiklandozó sangriát még nem pipáltam) és eszegetésbe menekültem.
Hajnali 4-kor felszolgálták a tömérdek csigát és rákot... Azért nagyon aranyosak is voltak a házigazdák, egyáltalán nem látszott rajtuk, hogy nincs több ötlet a pénzköltésre, meg általánosságban állíthatom igen barátságos népség ez a portugál.
Aki nem hiszi járjon utána.
Most megpróbálok még ma nyugovóra térni, belátva, hogy a helyzet hű tökrözésére és az élmények pontos leképezésére semmi esély. Boa noite!

Lost in translation (or trainstation)

2007-10-23T07:40:00.000-07:00

Igen vegyes hetet tudhatok magam mögött, az érzelmi, hangulati és minden egyéb hullámzás jellemezte. Az extatikus viháncolás és az ágyból való felkelési képtelenségig fajuló depresszió kelepcéje között ugrándoztam. Új cél: balance. Ha itteni létezésem során meg tudom teremteni, akkor mindenkor.
Van internetem! A szobámban! Ez itt nagy szó. Csak egy brazil hacker kellett hozzá. Kihasználva az alkalmat, ma lázas keresést hajtottunk végre Aniaval a hálón az ideális lakhely felderítésére, portugál tudásunkat latba vetve, mivel a tegnapi eset az utolsó csepp volt a pohárban. Pár cimborám meglátogatott, így a hétvége bearanyozódott Portoban. Babsi a szobámban aludt a rezidencián, mert a szobatársam elutazott, a hétvégén nem is volt baj, simán beengedték, de a tegnapi fafejű portás eltessékelte éjjel 2-kor, így az éjjelt a városban töltöttük egy parkban majd a városban kószálva, (h.h.) igen mókás és emlékezetes éjj volt, az egyik legjobb Portoban, de a mai nap kissé nehézkes volt a kórházi és egyéb hercehurcák végett. Szóval Isten segedelmével remélem ráakadok a peqeninho quartomra.
Megvan a portoi west balkan (de még annál is frappánsabb): Contragirart, végre igazán nekem való muzsika, bűbájos emberek, és egyszerűen nem lehet ott hagyni pirkadat előtt, csak ropni és ropni.
Csakúgy mint a Maos habitos estetében (Rossz szokás), ahol megtaláltam a kedvenc portugál bandám: Olive tree. Didgeridu (biztos nem így kell írni), plusz két extatikus dobos: transz, mámor, lüktetés mely rázza a testet, és a katarzis nem marad el, már igen hiányzott a valódi belevaló koncert élmény. Majd caipirinha (remek brazil nedű), reagge music, la vida loca, gyönyörű lányok és fiúk, kiállítás a labirintus szobákban, és dancar. dancar, dancar.
Na most ezeket tartottam megemlítendőnek, de rengeteg dolog bennem ragadt, csak most nem jön ki, meg igen aludni kéne végre. De nem csak játék és móka itt az élet, sok küzdelem és tapasztalás, aklimatizáció és deszegregáció. Minderről next time. Buo noite!

happy homeless

2007-10-17T13:33:00.000-07:00

A hétvége spiritualitásban és extrémitasban bővelkedett. Pénteken az egész napos kórházi lébecolás által kiszipolyozottan szálltam vonatra Fatima felé, ahova 10 órakor meg is érkeztem, illetve egész pontosan Caxaisba, ami mint utólag kiderült 20 km-re volt Fatimától. Már épp azon csüggedtem, hogy is repülök át célomhoz, mikor megjelent Robert kocsija, lengyel cimboráimmal, akik meglepetésként kijöttek elém, tudván a vonat turpisságát, már ezen is annyira meghatódtam, hát még mikor a főtéren az óriás kápolna előtt találkoztam a többiekkel. Az évorai csapat összetartása jelenti számomra a biztonságot és familiaritást Portugália mezején. A kiruccanás apropója Szűz Mária megjelenésének 90 éves évfordulója volt, ennek keretében óriási ünnepségsorozat zajlott a városban. Péntek éjjel eléggé át tudtam magam adni a misztikumnak, és lenyűgözött a sok zarándok végtelennek tűnő hite, a hatalmas placcon elterülő gyertyaáradat látványa és a Mária énekek csengése középkori misztériumot teremtett. Nem sejtve milyen időt hoz a hétvége, egy csöpp táskával indultam útnak, úgyhogy elkeltek a baráti ruhadarabok, és a tábortűz, ami körül borúűző borocska mellett megosztottuk az új városok kelepcéit és vigasságait egymással. Úgy adódott, hogy az éjjelt egy kocsiban töltöttem, ketted magammal, fél óránként arra ébredve, hogy kitörőfélben van valamely tagom, és egy nagy vigyorral realizáltam, hol vagyok. A másnap az éjszaka tükrében érdekesen alakult, a hömpölygő emberáradat elviseléséhez kellett egy jó adag alázat. A mosdóban elkelt a fohász, mert egy irdatlan dugóba keveredtem, és a wc-re igyekvő beteg idős nénik életveszélyesek tudnak lenni. A tömeg és a giccses plasztik Jézusokat árusító trafikok kavalkádja nehezítette a csoda átélését, de azért tűzbe dobtam egy fejet, amit az utcán találtam. A gyógyulás érdekében egy nagy tűzbe kell hajítani a zarándokoknak a beteg testrészt szimbolizáló viaszöntvényt. Elég mókásak voltak a röpülő vesék, lábak és mellek, nem beszélve az égő gyermekekről és a sok beazonosíthatatlan szervről, ha ezt a pontatlanságot Szentágotai látná… Amúgy a bazilika és a sanktuario lenyűgöző, de egy hétköznapi látogatás során talán könnyebb szemet hunyni a turisztikai túlkapásokon.
Egy csövezős ebéd elköltése után Nazaré felé vettük az irányt, ki stoppal, ki busszal, én meg mivel az éjjel nagyon összemelegedtem vele, az autóval. Az óceán partján találkoztunk a többi odavetődött cimborával, és közösen hagytuk magunkat lenyűgöződni a tömérdek víz, hullám és lemenő nap szivtelítő látványával. Én annyira odaragadtam, hogy míg a többiek burzsuj módon egy olcsó apartmanban töltötték az éjjelt, én Babsival és Elával egy kétszemélyes sátorban aludtam, illetve hallgattam az óceán morajlását a part fövenyén. Reggel a víztükörről szemembe csillanó napsugár ébresztett, és a hasogató fejfájás (az a megsemmisítő fajta), de akár hiszitek, akár nem, egy mártózás az óceánban tovaröpítette.
Nem reméltem volna, hogy október közepén fürödhetek az Atlanti-óceánban. De égieknek hála megadatott. Senki sem számított erre, így miután beteltem a gigantikus hullámok szemlélésével az óriás sziklák egyikéről, és kiérveztem, az arcomba csapódó vízpermet üdeségét, és már amúgy is csurom víz voltam, a vízbe vetettem magam. Nem tudván ellenállni a csábításnak, alsóneműben lubickoltunk a fagyos vízben. Ilyennek képzelem a heroint, biztos voltam benne, hogy nem jövök ki élve, Atyám, ekkora hullámokat, még nem pipáltam testközelből. Leírhatatlan, csak úgy dobálja a testet, érzed ő az úr, és te csak egy hangya vagy, akivel játszik, a fövenyhez vág, aztán visszaszippant, és te csak arra tudsz ügyelni, hogy ne veszítsd el a bugyid. Felkap, mélybe nyom, lent tart, aztán megkegyelmez. Csodálatos. Szóval adrenalinnal és endorfinnal töltekezve hagytam el Nazarét, és a tengeri energiával véremben, stoppolásra adtuk a fejünk Joannaval és Greggel, akik Aveiroba igyekezetek, ami útba esik Porto felé. Bár meglepően gyorsan felkaptak bennünk, kicsit hosszúra sikerült az út, pl. azért mert az egyik sofőr még meg is vendégelt minket egy bárban, a portugál barátságosság eme téren is virágzik.
Szóval mámorral töltekezve pergetem a napokat Portoban, ami el is kél, mert az élet organizálás nagy erőket igényel itt. Az éjjeli mulatság-reggeli kórházba menés dolgot szinergizálnom kell még, mert ma elég kótyagos voltam. De most irány a brazil est (a kolesz egyetlen vigasza), ahol megpróbálom a dél-amerikai kultúrát magamba szippantani, dobostul, harmonikástul, caipirinhastul.

De Evora para Porto

2007-10-15T09:36:00.000-07:00

Mint azt a nagy intervallo is mutatja bonyolult idoket eltem meg, es nem volt zokkenomentes a varosvaltas.
A napfenyes csudalelkes Evorat konnyek kozott hagytam el egy masnapos reggelen, es hunyorogva vegyes erzelmekkel tele erkeztem Portoba, ahol nem mondhatnam, hogy tart karokkal vartak, sot a koleszban, ahol elvileg volt szallasom azt sem tudtak, mit keresek ott, de par portugalul lefolytatott telefoncsevely utan azt montak, esta bem, maradhatsz, amit azota is banok, mert ez a legsterilebb legelszeparaltabb lakosztaly a borton utan. szoval most intenziv lakaskeresebe kezdek, es a legbajosabb, legcsempesebb lakot szandekozom megtalalni persze a legjutanyosabban...
Az elso het nagy racsodlalkozasokkal telt eme varos pompazatossagara, a kodbol hol egy csodaszep torony, hol egy monumentalis templom bukkant elo. Aztan gyorsan elobujt a Nap, es lemenofelben pompas fenyjatekba kezdett a Douro felett, a borszallito barkak vitorlain lovagolva es a hidak pillerein ugrandozva. Az odon macskakoves kacskaringos sikatorokon egyedul, neha bodult diakokkal bojongtam, de gyakran eltevedve amultam bamultam a ramkacsinto edes hazikokat es buja parkokat. A portugal ugyintezes nehezsegeirol es hogy mennyre elveszettnek ereztem magam inkabb nem beszelek, de most mar pozitiv lelkesedessel allok a kihivasok ele. Mert bizony boven akadnak. Masodik hetemet toltom a korhazban, ami a vilag legrondabb epulete, en szinte elkepzelhetetlennek tartom a felepulest egy ilyen helyen, de azert jol mennek a dolgok. Fejem portugal hablattyal es gyermeksirassal tele, gyakran nem tudom, hogy epp angolul avagy mas nyelven szoltak hozzam, es eppen a mosoly vagy a szomoru tekintet illik a szituaciohoz, szoval a nagy koncentralasban, hogy ne tunjek teljesen felnotasnak szornyen lefaradok, amit az tetez, hogy a mulatsagok ejfelkor kezdodnek errefele.
Hogy az oromtelibb esemenyekrol is irjak, voltam hajokazni a Duoron, es a borgyarbam lattam 1000 tonnas boroshordot, amit meg is izleletem, es a folyo tulpartja borospincekkel tele, egy varos, ahol nem csinalnak mast csak bort: Villa Nova Gaia, muito gusto.
Az eresmusos elmenyek eleg infantilisek, mint a kocsmakorut, amely soran 9 kocsmaban itattak velunk szornyobbnel szurnyobb lottyoket, mire a portoi borhoz ertunk, mar alig alltam a labamon, de a tobbiek szerint, mivel magyar vagyok, muszaj innom...
Voltam egy aranyos hazban litvan vacsoran, es egy olasz hazibuliban, ahol en voltam az egyetlen aki nem digo es nem tudott olaszul, de azert elenekeletem a Happy birthdayt magyarul, ami ha jol tudom, nem all masbol, mint "Boldog szulinapot!" negyszer elmondva, (ha van benne valami mas is, kerlek osszatok meg velem) de azert nagy sikerem volt.
A legszebb napom itt az oceannal toltottem, ami elerheto kozel van, visszafele vegig setaltam a 3 km hosszu parton majd a folyo menten a rezidenciamig. Soha nem gondoltam volna, hogy ez a rengeteg viz ennyire pozitiv, eletvidamito hatassal lehet az emberre, es hogy nem lehet megunni a vegtelen bamulasat.
Szoval meg mindig birkozom a varos befogadasaval, es bar jopar embert megismertem, a melyebb kapcsolatok kialakitasan faradozom, es a nekem tetszo eletvitel megformalasan uj varoskambam.
Mara ennyit kutyafuttaban, mert zar a konyvtar. De mindenkepp fogok irni a mostani fenomenalis hetvegemrol, amit evorai cimboraimmal toltottem, es igen homeless vagabondra sikerult.
Igen olellek mindeteket, es irjatok, mert emotional problem-em van. Beijinhos! CD

A lisszaboni mojitonak nincs párja

2007-09-28T09:34:00.000-07:00

Nohát Lisszabon vonzerejét megtriplázta kedves hazai cimboráim ott tartózkodása. Így hát vasárnap korán útra keltem a fővárosba. Márióék egy hét alatt kiismerték a város fortélyait, és rögtön elkalandoztak velem Cascaisba az óceán partjára. Ehhez most nem is fűzök kommentárt, a nagy víz moralylása, a föveny és a 3 lökött magyar fickó kacagtatása szívembe vésődött. Persze nem tudtam ellenállni az óceán hívásának, és a rettentő fagyossága ellenére is nagyot mártóztam benne, de még a mostani krákogás mellett sem bánom.
Majdnem eljutottam portugál focimeccsre, de igazából el is jutottam. A srácoknak megvolt a jegye a bajnoki mérkőzésre, és bár pontosan nem tudták mikor kezdődik, de sikerült elkésni (remélem Keve törleszti a sok sört Peznek), és már csak 25 Euros jegy volt. Mivel még nem is hallottam a csapatról, aminek drukkolni akartam (Setubal), lemondtam róla, és beértem a stadion bárjában való sörözgetéssel. Meglepődtem a portugál meccsnézési szokáson, miszerint mindneki feszült figyelemmel, de egy hang nélkül szemléli az eseményeket, és a gólt is csak egy kis felhördülés kísérte. Akkor hangzott el pár olé, amikor 1-1-nél a Sporting belőte a 11-t, de amúgy én lettem volna a leghangosabb, ha nem én vagyok az egyetlen aki a Setubalnak drukkol.
Márióék persze meggyőztek, hogy bent más volt a helyzet, a tombolás a tetőfokára hágott, és mindig ők indították a hullámot:)
Bairo alto a mulatozás kánaánja, egy utca tele bárokkal, vasárnap lévén épp jutott hely számunkra, de amúgy meg sem lehet moccanni a lebujokban. Kevét Teresa, a 40 év körüli portugál kokainos rózsaszál megtanította szalszázni, Márió meg elsajátította a rumba alapjait, így hasznos napot magunk mögött tudva tértünk nyugovóra Miguel lakásába. Mint utólag kiderült, mindnyájunknak ugyanaz ugrott be a kéró láttán, miszerint Migi a Portugál Pszihó Patric Beatmenje, egy totál steril iszonyat drága lakban megagiga plazmatévével és rengeteg Xanaxal a fürdőjében.
A hétfő utrabrutál békében és rácsodálkozásokkal tűzdelten telt a napfényes varázslatos Lisszabonban, persze ehhez kellett, hogy Márióval a Tejo partján a lemenő Nap fényében táncoljunk az Amorf ördögök remekére A cicis számra, a Mammas grandes országának örömére.
Balkon, leander, édes villamos, macskakő hátán lakkcipő, illatos szellő, Sagres nedű, víz, fény, vár, Nap, víz, víz, víz..... álom.

2007-09-28T05:07:00.000-07:00

Óriási önmegtartóztatást tanúsítva most kivontam magam az out goingból, de ez még így is nehéz volt, hogy majdnem kiköpöm a tüdőm, és ha lenne lázmérőm, tudnám, hogy nagyon lázas vagyok, de így csak sejtem. Persze épp az az érzésem van, hogyha éjjel elpatkolnék, akkor boldogan halok meg. Így is este 1 van, és az elvonókúrám ellenére elég pityókás vagyok, de ma volt Daria szülinapja, így reprezentálnom kellett, és elragadott a hév, annyira megható volt, amint mindenféle nemzet szülötte kántálta a Happy birthdayt a saját nyelvén, és az asztalok roskadoztak a nyamnyam boroktól. Ma igazán élményekkel telített napban volt részem, kezdve a megmérettetéssel, melyen felmérték a portugál tudásom. Szerencsére a szervezők sejtették, hogy nem állunk a helyzet magaslatán, így a szótár használata mellett a könyvet is igénybe lehetett venni, de még így sem vagyok meggyőződve, hogy sikerrel jártam. Az utsó feladat, az volt, hogy írjak valamit a nemzeti ünnepemről, és majdnem beleírtam, hogy ez most nálunk elég gázos, és hogy kb. félnek a következőtől, de mivel ez nyelvtanilag nehezen volt megoldható számomra, meg nem akartam rossz fényt vetni kis hazámra, azt írtam, hogy a miniszterelnök beszédet mond a forradalom nagyságáról és a szabadságról…

A nagy feszültég után az ódon kastély udvarán felhörpintettünk némi nedűd (én persze teát), majd kis csapatunk útra kelt Monseraz felé. A spanyol határ szomszédságában fekszik egy pompázatos tóvidék, totál elhagyatva, mi voltunk a vízi világ egyetlen megbolygatói. A báránykákkal együtt fürdőztünk a kopár hegyek között, elég kontrasztos volt az óceáni turista áradat után. Eztán besomfordáltunk Monseraz kis falujába, ahol megakadt az idő a XIX. században, a 90 lakosú településen a hófehér házakon, macskakövön és színpompás virágokon kívül egy roskadozó templom és egy bikaviadaloknak helyet adó vár van. Elvarázsolódtam. A naplementét a vároromról tekintettük meg, majd pár szempillantás múlva a túloldalon felbukkant a telihold Napnak álcázva magát, ami akkora volt, amekkorát még sose láttam. Miután ránk sötétedett, és mi voltunk az egyetlen élő lelkek a szabadban Babsi az egyik toronyban majd az aréna közepén előadott egy meteor mutatványt égő labdákkal, ami annyira elképesztően a megfelelő helyen és időben történt, hogy beleborzongtam.

A lisszaboni kiruccanásról bővebben beszámolok majd, de most álomra hajtom fejem.

Rántott hús és csiga

2007-09-22T14:37:00.000-07:00

Most pedig egy nagy adag öndelejezés következik. Tegnap egy számomra új frenetikus élményben volt részem. Mivel az előadásom jól sikerült, és nem sültem bele a portugál hablatyolásba igen megkönnyebbült állapotba kerültem, és tettem egy elhamarkodott kijelentést, miszerint egyedül fogok összedobni egy vacsit az egész bagázsnak.
Már az alapanyagok hazacipelésekor is majdnem megszakadtam, majd a konyhában töltött 3 óra alatt kétszer is meggyulladt az olaj, szóval véres verejték és halálfélelem közepette készült el a rántott hús és egyéb nyalánkságok 25 ember számára. De az érzés, leírhatatlan, amint láttam a sok népet az én főztömön nyámnyogni, és a kielégültség kiült az arcukra. Többen is azt nyilatkozták, hogy mintha az anyukájuk főztét ették volna (a rántott húst minden náció a saját nemzeti ételének könyveli el), és sokan megkérték a kezem. Annyira boldog lettem, hogy még enni is elfelejtettem, aztán mindenki annyira mámoros hangulatba került, hogy az egész éjszakát átdorbézoltuk.
Ma Robert kocsijával útrakeltünk, hogy meglátogassuk a 7000 éves köveket Évora közelében, tiszta Stone Hange, csak régebbi, és fel lehet mászni a sziklákra. Azt bírom a portugálokban, hogy van egy rakás gyönyörű dolguk, és nem verik túl nagy dobra, nem adják el a lelküket még több túristáért. Ha ezek az őskori kövek mondjuk Amerikában vannak, biztos a világ közepének kiáltják ki, itt meg ugrándozni lehet rajtuk.
Annyira tele volt a hely energiával, hogy a totál lemerült fényképezőgépem fullra töltődött, mire eljöttünk, tényleg.
Hazafelé jövet annyira túlcsorduló volt a jókedvem, hogy késznek éreztem magam egy jó kis csiga vacsorára, így beugrottunk a helyi csárdába bekapni pár puhatestűt.
Amikor kihozta a pincér a cuccot, totál azt hittem még élnek, csak megmutatja őket, hogy jól meggondoljuk a dolgot, de nem, készen álltak a fogyasztásra. És amennyire gusztustalan volt egyúttal annyira ínycsiklandozó is... Az összes helybéli papóca, aki ott iszogatott,, rajtunk mulatott, mert azt sem tudtuk hogy lássunk hozzá, de most már ki vagyok okítva csigaevési etikettből.
Most azzal a gondolattal térek nyugovóra, hogy holnap irány Lisszabon és az óceán.... Adios!

láblógatás, hassüttetés

2007-09-20T13:25:00.000-07:00

Olálá hazámfiai!

A napok peregnek itt mint a záporeső, mire befészkeli magát az ember az új városkába, és tudja hol a legfinomabb a galao, már szinte el is röppen a hónap.
Már most nosztalgiával gondolok az itt töltött meghitt napokra, amelyek a maguk megszokott rendje és módja szerint elég élvezetesen telnek. Nehéz szavakba önteni, mert nem holmi világfelforgató élményáradatban van részem, hanem csupán az össznemzeti világbéke érzése járja át lelkem miden itt töltött pillanatban. Nem tudom, hogy győzik, de az emberek itt folyton mosolyognak, így hát mosolygok én is.
Most nagy feladat előtt állok, és persze magamhoz híven még nem fogtam hozzá, holnap elő kell rukkolnom egy 10 perces előadással portugál nyelven....
Node hosszú az éjjel, és sok itt a segítőkész lélek, és ma legalább megfelelő alibim van, hogy ne rugjak ki a hámból.
Amúgy folytatom a naplopást és lókötést.

Sok ölelés néktek

2007-09-15T13:54:00.000-07:00

Olá!
Nagy vacilálás után úgy döntöttem a hétvégét Évorában töltöm, és töltekezek. A pénteki nap elvárásaimnak megfelelően alakult, miszerint ellenállva a kísértéseknek 3 órát a csodás könyvtárban töltöttem, de az idő fele az ablakon való kibámulással telt el, úgyanis egy római kori templomra néz. Az elmélyült nyelvtanulásnak az esti tequila party vetett véget... 3 üveg szesz és 15 citrom fogyott el, most már ez az ital is tilalmi listára került nálam. A mai nap a nem létező emlékek felelevenítésével kezdődött délután 4-kor, a képek láttán megrökönyödve hahotáztunk.

A konyhatündéri tevékenységem a fellegekbe magasodott, szociális énem előtört a semmiből, és kitaláltam minden nap legyen egy közös vacsora, amit egy nemzett szülöttei dobnak össze a hazai ízekből. Persze nem gondoltam bele, hogy én egyszál magam vagyok, de Babsival szövetkezve mennyei vacsorát kanyarítottunk 20 főnek. Ma a franciák tettek ki magukért, és megtudtam, hogy a paprikás csirke egyben cseh nemzeti eledel is. A török, lengyel, német specialítások most világháborút vívnak pocimban, rám fér egy kis béke.

Szóval amiről már rég szót akartam ejteni, az az óceánparton töltött hétvége volt. Hírtelen fellángolásból úgy döntöttünk délnek vesszük az irányt, és Lagosban lyukadtunk ki.
Most próbálom felidézni az eseményeket, de csak abban vagyok biztos, hogy rengeteget lubickoltam az óceánban, ami felért egy havi wellness kúrával és töménytelen ráncfelvarrással. Amire valószínűleg szükségem is volt, mert ez a túristaváros a bulizás fellegvára.
Az amúgy elég súlyos italárakat úgy sikerült megkerülnöm, hogy végre találkoztam egy magyarral, aki csapos volt egy bárban, na félig kanadai, de annyira tudott magyarul, hogy megörüljön nekem, és jól leitasson. A pirkadat egy étterem asztalánál talált rám, ahol egy francia, olasz, cseh, török reggelit fogyasztottunk el az összekunyerált falatokból, miközben egy idióta skót pasi nyomta a rizsát, amiből egy szót sem értettünk, és a teraszról svéd gengszterek röhögtek rajtunk. Aztán sokat fürödtem, és összealkudtam egy hajókázást, igaz csak egy rozoga gőzösön, de felért egy titanikkal.

2007-09-12T09:58:00.000-07:00

Na ez a bloglétrehozásannyira kimerített, hogy nem maradt időm a hétvégi kiruccanásról beszámolni. Most mennem kell bort venni, azt esti török vacsorához... Mivel holnap csak délután lesz nyelvóra, ez egyenes út az esti hosszas dorbézoláshoz. Adios!

Interno

2007-09-12T09:07:00.000-07:00

Bom dia amigos!

Sikerült addig eljutnom az internet labirintusában, hogy lett egy blogom, biza.
Ide fogok szösszeneteket penderíteni itteni kis élményeimről, persze ne aggódjatok, a teljesség igénye nélkül. Ezzel nem a személyes kommunikációt akarom veletek leredukálni, csupán a technika nyújtotta lehetőségekkel élve a számítógépteremben töltött időt minimalizálni, hogy több kalandozásra legyen módom.
Hát szóval olvassátok szeretettel, és ne kíméljetek a kommentárokkal!
Muito beijos!