Magam is meglepodok azon, mennyire lehiggadt, kordaban tartott eletvitelt folytatok itt Europa sarkaban, hova lett mar az erasmusos konnyelmu lebecolas, hajnali iszakoskodas? Bizony belebujt az esocseppek hatan az ereszcsatornaba. Talan az eso miatt, mely meg akkor is kepes (a nyelv titkainak egyike, hogy a magyar kepes szo, portugalul capaz, amit kb. kepes-nek kell ejteni, pedig gondolom kozuk sincs egymashoz) otromban lezudulni, ha biztos vagyok benne, hogy ma aztan felvehetem a konnyen atazos cipellomet.
Komoly megfigyeleseket folytatok az egi aldas teren, meglepo, hogy mennyifele modon tud itt esni, nehol egeszen rafinaltan, ha nem latnad a kinyilo ernyoket, eszre sem venned. Vagy igen suru kis csepekben, ami frissitoen is hat a reggeli almos rohanasban. Van a gyorsan felszarados, meg az egyenesen szemerkelos, de a legalattomosabb az esernyo ala befuvo kover cseppes. Tegnap nagyon kellett markolnom az ernyom (melyet ma megfogadtam, hogy legjobb baratkent mindig testkozelben tartok), hogy egy adaz szelutes orvul ki ne csavarja kezembol, vagy Mary Poppinskent el ne illanjak vele. Hat igen, most mar tudom, mi is az oceani eghajlat. De meleg van, meg a szobaban is!!! Es azert sokszor felcsillan a felhok kozul egy kosza napsugar.
Szoval a kispolgari eletmodom, 8.30-kor korhazi consultacio, ahol elcsipek egy-egy portugal mondatot, mint pl. 14 eves terhes, vagy 9. szules, es ez a baba is megy allami gondozasba. Gondoltam, biztos a nagy vallasossag miatt nem akart fogamzasgatlast, de kiderult csak a "termeszetes eletforma" miatt. Szovat itt is akad szocialis problema boven, de azert nem logatjak az orrukat, nincs rohanas sem, oranyi kaveszunet barmikor belefer a napba.
Paraszolvencianak itt meg csak hiret sem hallottak, nem is ertettek, amikor elkezdtem magyarazni (mondjuk szamomra is furcsan hangzott, mikor elmondtam, de hat ez a balkani helyzet nalunk). En meg legalabb annyira meglepodtam a 2-3 eves varolistakon a nem surgos operaciok teren, szoval semmi sem tokeletes.
Nagy erokkel csiszolom portugal tudasom, es probalok nem sirva fakadni, amikor koze nincs az ejtesnek az irashoz, vagy egy mukkot sem ertek a hapogasukbol, sok ilyen eszement nyelv nincs, de azert szeretem.
Erasmus kozhely partyk helyett egy egeszen kulonleges zenei elmenyben volt reszem. Zeneiskolai novendekek egy templomban adtak koncertet, 5-tol 80 evesig volt fellepo, egyutt enekelt, zongorazott, gitarozott, furulyazott csopp es oreg, meg a kozonseg is razenditett. Zengett az egesz templom, a szent-kepek mosolyogtak, es besurrant a harmonia orommel az oleben.
A honvagy nem egyenesen aranyos a kint eltotlott idovel, kepes a semmibol elobukkani, amikor legkevesbe szamitasz ra. Az igazi honvagy nem az, mikor egyedul erzed magad egy ismeretlen helyen, vagy szetpattan az agyad a sok idegen nyelv kozott, vagy felbukkan kedvenc pesti utcasarkod kepe a fejedben, vagy hianyolod edesanyad foztjet. Ez talan inkabb onsajnalat, a valodi honvagy valami oly mely megfoghatatlan egyetemes erzes, melyben aterzed a magyarsag hosszu gyotlelmes es egyben meltosagos sorsat, hogy benned is az a ver aramlik, amihez annyi kin es orom tapad, amikor egyszerre vagy buszke nepedre es sajnalod azt. Es tudod, hogy ugyanezt csak honfitarsaid erzhetik, es ha megprobalnad is leirni ezt mas nemzett szulottjenek, nem ertenek. Ram ebben a vidam templomban tort ram ez a katartikus erzes, elocsalogatoja ket bakfis altal elzongorazott Brahms Magyar tancok Nu.1 volt. Azt ereztem ebben a muzsikaban benne van, ahogy sirva mulat vagy tancolva busul magyar, es megborzongtam, hogy azt a dallamot a nagy templomban csak en erzem igazan szivbol at, es mint egy titkos cinkos szello kirepul, es Europan at elszall kis hazamba, es szetszorodik hazam fiai felett, es beszivarog minden szivbe, es ott is fellobbant valami bizsergeto hazaszeretetet.
Kevesbe patetikus temakra visszaevezve:
Hogy ezek a portugalok mennyit birnak enni egy ulto helyukben es milyen keson, persze meg tudom erteni, mert igen inycsiklandozora sikerult a tokehal es meg a hinarszeruseg is izletes volt, melyet egy belevalo prtugal anya keze keszitett. Akar erdekleses, akar nem, igyekszem joban lenni a helyi matronakkal, hogy minel tobbszor jussak a hazi konder kozelebe...
Amugy jo uton jarok a jo haziasszonnya valas rogos utjan, es a kotyvasztas rejtelmeiben egyre mellyebre sulyedek.
Nahat ez most annyire nem izgalmas, ugyhogy FIM CIAO!
2008. január 17., csütörtök
2008. január 9., szerda
Hospital: trabalho na obstetricia
Be kell vallanom, hogy korabbi korhazi teljesitmenyem nem volt eget vero, na persze nem csak miattam, dehat nem konyorogtem, hogy hadd maradjak bent meg par orat, ha kozoltek velem, hogy nyugodtan hazamehetek, meg hat elegge faramucinak ereztem magam a portugal szavak aradataban. De most joval komolyabban veszem a dolgot, es hala Istennek egy jofej doktornore soztak ra a szuleszeten, igy mely bepillantast nyerhetek... a portugal rendszerbe.
Mindenesetre joval szimpatikusabb a hazai tapasztalatokhoz kepest. Ami rogton feltunt, hogy szemben a magyar felallassal szinte csak doktornok vannak a szuleszeten (ferfiak csak mutosfiukent es aneszteskent fordulnak elo), a "mi vagyunk Isten foldi helytartoi, es ferfiero nelkul a babak bentragadtnak az anyaban" kepzet helyett mosolygos foldonjaro holgyek uraljak a frontot. A szules nincs tulmedikalizalva, nincs beontes es borotvalas, a baba ott marad az anyaval, es nem vizsgaljak halalra. Nem kell megalazkodva halalkodni, ha bent vagy egy szulesen, es a szulesznok irto jofejek, es nam az latszik rajtuk, hogy odavannak a sajat onfelaldozasukert, hogy ehberert gurcolnek ejszakakat at. Szoval emberi.
Abortuszt alapos indok nelkul csak mult nyar ota lehet vegezni, igy volt szerencsem megtekinteni egy 17 eves par szuleset. Persze a medikusok, sot az eslo eves dokik sem csinalhatnak itt sok mindnet, igy az obszervaciot nem lepi tul hataskorom, de abban probalok alapos lenni. Na mara ennyi, agora vou ir para curso de dancar de mundo. Teja!
Mindenesetre joval szimpatikusabb a hazai tapasztalatokhoz kepest. Ami rogton feltunt, hogy szemben a magyar felallassal szinte csak doktornok vannak a szuleszeten (ferfiak csak mutosfiukent es aneszteskent fordulnak elo), a "mi vagyunk Isten foldi helytartoi, es ferfiero nelkul a babak bentragadtnak az anyaban" kepzet helyett mosolygos foldonjaro holgyek uraljak a frontot. A szules nincs tulmedikalizalva, nincs beontes es borotvalas, a baba ott marad az anyaval, es nem vizsgaljak halalra. Nem kell megalazkodva halalkodni, ha bent vagy egy szulesen, es a szulesznok irto jofejek, es nam az latszik rajtuk, hogy odavannak a sajat onfelaldozasukert, hogy ehberert gurcolnek ejszakakat at. Szoval emberi.
Abortuszt alapos indok nelkul csak mult nyar ota lehet vegezni, igy volt szerencsem megtekinteni egy 17 eves par szuleset. Persze a medikusok, sot az eslo eves dokik sem csinalhatnak itt sok mindnet, igy az obszervaciot nem lepi tul hataskorom, de abban probalok alapos lenni. Na mara ennyi, agora vou ir para curso de dancar de mundo. Teja!
2008. január 6., vasárnap
Frankfurt am Main - Bem vindo no Porto
Bárminő hihetetlen is portói ebédlőmben ücsörgök, örülök az esőnek, és rituálé jelleggel felhörpintek egy korty portói nedűt. Bizony, ez az út hosszúra sikerült, de annál nagyobb öröm, megérkezni. Költségtakarékos megoldásként a Ryenairrel röppentem ide, a foglaláskor nem tűnt nagy dolognak a 16 órás transfer idő Frankfurtban, sőt kalandok tárházát láttam benne. Útra kerekedéskor már sokalltam, de gondoltam rám fér, egy kis német kultúr élmény.
Gondoltam, Frankfurt Hahn reptér nem a belvárosában van, de a csaknem 2 órás buszút minden várakozásomat felülmúlta. De amint megérkeztem, konstatáltam, hogy megérte, már a Főpályaudvar színes forgataga magával ragadott (ekkor még nem sejtettem, hogy közelebbi viszonyba is kerülök vele). Kilépve felhőkarcolók rengetege meredt rám a magasból, akár melyik irányba pillantottam, egy hatalmas toronyba ütközött tekintetem. Rögtön kedvem szottyant felmenni egyre, kiszemeltem a legnagyobbat (300m), de csak egy közepesbe (241m) lehetett felmenni. A német precizitás verhetetlen, a repülőtéri ellenőrzés kismiska volt az átvizsgáláshoz képest, amit végrehatottak a felmenetel előtt. Az 54. emeleten megállt a lift, majd ki lehetett menni a nyitott csúcsra. Csodás látvány és érzés kerített hatalmába, a napfényben elém tárult egy egész város templomokkal, égig erő házakkal, folyóval, parkokkal, hidakkal, tóval, fényekkel, apró emberekkel, taxikkal és sok élettel. Ki is szemeltem a meghódítandó objektumokat, és megcéloztam őket (na nem a felcsempészett B28-assal). Szerencsére nem csak nagyra nőtt óriások vannak Frankfurtban, hanem ódon templomok, és míves házak. A 44-ben lebombázott Paulkirchét renováció után múzeumként rendezték be, mely közepén a hatalmas körbefutó falfestmény megdöbbentő hatást kelt, szemezgetve a német történelmi adalékokkal itt melegedtem. A belváros szebbnél szebb épületekben bővelkedik, a Römer ház komplexuma, a Goethe múzeum,a régi Opera mind elragadóak. Persze nyugalmat a Dómban leltem, ahol még mindig belsőséges karácsonyi hangulat honolt, zeneszóval, ünnepi illattal. A Mainon átívelő régi hídon a túlparta vettem az irányt, hogy a Szépművészeti múzeumban lyukadjak ki. A német szervezettségen itt némi foltot találtam, mert a prospektusban feltüntetett 8 óra helyet már 6-kor bezárt a kiállítás, így csalódottan bandukoltam vissza, mikor összeakadtam egy barátságos franciával, akivel a francia, portugál, angol hebegés után, a német kommunikáció mellet döntöttünk, elmondtam a szituációt, és elkalauzolt az óvárosba, ahol hangulatos utcácskákban elragadó házikók sorakoztak. A német tudásom meglepő módon újraéleszthető, nem túl mély, de érdekes csevelyhez elegendő. A francia idegenvezetés után visszafelé vettem az irányt, hogy elcsípjem az utolsó buszt vissza a reptérre, ott is voltam 10-kor, ám a sofőr azt mondta, csak fél óra múlva indul, így elmentem kaját szerezni, ám mire visszatértem, a busz sehol, még vártam, hátha, de a beérkező sofőr nyersen tudtomra adta, hogy csak fél 3-kor lesz busz…
Így az éjt a pályaudvaron vészeltem át. Az egyetlen nyitva lévő hely egy Mcdonald’s volt (most az egyszer áldottam Rolandot), ahol a melegben olvasgattam, mikor egy kedves görög úr szóba elegyedett velem. Német tudásomat tovább csiszolva, a görög kompániával igen összemelegedtem (40 éve telepedtek oda), megosztották velem mekis utalványaikat és Főníciáról, Antarktiszról és a kryosebészetről diskráltunk, miközben Withney Huston Killing me softly with this song című száma szólt a hangszóróból kb. 150 alkalommal. A németek is barátságosnak tűntek, de csak bevándorlókról sikerült igazán jó benyomást nyernem.
A repülőtéri viszontagságokat nem ecsetelem, a napfelkeltét a felhők felett Portugália határában láttam, és majdnem elsírtam magam, hát még akkor, mikor végre leszállt a gép, és kiléphettem a ködös, nedves városomba, és azt mondhattam Bom dia!!!
Gondoltam, Frankfurt Hahn reptér nem a belvárosában van, de a csaknem 2 órás buszút minden várakozásomat felülmúlta. De amint megérkeztem, konstatáltam, hogy megérte, már a Főpályaudvar színes forgataga magával ragadott (ekkor még nem sejtettem, hogy közelebbi viszonyba is kerülök vele). Kilépve felhőkarcolók rengetege meredt rám a magasból, akár melyik irányba pillantottam, egy hatalmas toronyba ütközött tekintetem. Rögtön kedvem szottyant felmenni egyre, kiszemeltem a legnagyobbat (300m), de csak egy közepesbe (241m) lehetett felmenni. A német precizitás verhetetlen, a repülőtéri ellenőrzés kismiska volt az átvizsgáláshoz képest, amit végrehatottak a felmenetel előtt. Az 54. emeleten megállt a lift, majd ki lehetett menni a nyitott csúcsra. Csodás látvány és érzés kerített hatalmába, a napfényben elém tárult egy egész város templomokkal, égig erő házakkal, folyóval, parkokkal, hidakkal, tóval, fényekkel, apró emberekkel, taxikkal és sok élettel. Ki is szemeltem a meghódítandó objektumokat, és megcéloztam őket (na nem a felcsempészett B28-assal). Szerencsére nem csak nagyra nőtt óriások vannak Frankfurtban, hanem ódon templomok, és míves házak. A 44-ben lebombázott Paulkirchét renováció után múzeumként rendezték be, mely közepén a hatalmas körbefutó falfestmény megdöbbentő hatást kelt, szemezgetve a német történelmi adalékokkal itt melegedtem. A belváros szebbnél szebb épületekben bővelkedik, a Römer ház komplexuma, a Goethe múzeum,a régi Opera mind elragadóak. Persze nyugalmat a Dómban leltem, ahol még mindig belsőséges karácsonyi hangulat honolt, zeneszóval, ünnepi illattal. A Mainon átívelő régi hídon a túlparta vettem az irányt, hogy a Szépművészeti múzeumban lyukadjak ki. A német szervezettségen itt némi foltot találtam, mert a prospektusban feltüntetett 8 óra helyet már 6-kor bezárt a kiállítás, így csalódottan bandukoltam vissza, mikor összeakadtam egy barátságos franciával, akivel a francia, portugál, angol hebegés után, a német kommunikáció mellet döntöttünk, elmondtam a szituációt, és elkalauzolt az óvárosba, ahol hangulatos utcácskákban elragadó házikók sorakoztak. A német tudásom meglepő módon újraéleszthető, nem túl mély, de érdekes csevelyhez elegendő. A francia idegenvezetés után visszafelé vettem az irányt, hogy elcsípjem az utolsó buszt vissza a reptérre, ott is voltam 10-kor, ám a sofőr azt mondta, csak fél óra múlva indul, így elmentem kaját szerezni, ám mire visszatértem, a busz sehol, még vártam, hátha, de a beérkező sofőr nyersen tudtomra adta, hogy csak fél 3-kor lesz busz…
Így az éjt a pályaudvaron vészeltem át. Az egyetlen nyitva lévő hely egy Mcdonald’s volt (most az egyszer áldottam Rolandot), ahol a melegben olvasgattam, mikor egy kedves görög úr szóba elegyedett velem. Német tudásomat tovább csiszolva, a görög kompániával igen összemelegedtem (40 éve telepedtek oda), megosztották velem mekis utalványaikat és Főníciáról, Antarktiszról és a kryosebészetről diskráltunk, miközben Withney Huston Killing me softly with this song című száma szólt a hangszóróból kb. 150 alkalommal. A németek is barátságosnak tűntek, de csak bevándorlókról sikerült igazán jó benyomást nyernem.
A repülőtéri viszontagságokat nem ecsetelem, a napfelkeltét a felhők felett Portugália határában láttam, és majdnem elsírtam magam, hát még akkor, mikor végre leszállt a gép, és kiléphettem a ködös, nedves városomba, és azt mondhattam Bom dia!!!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
