Ahol a szárazföld végződik és kezdődik a tenger

Mielőtt megpróbálkozom elmesélni mi is történt velem mostanában, le kell szögeznem, hogy a héten minden nap bementem a kórházba (8 ÓRÁRA!) és próbáltam nagyon kompetesnek tűnni.
Rájöttem, hogy a neonatológia az ideális hely számomra, ahol az újszölött porontyokkal pompásan megértjük egymást, semmilyen kommunikációs zavar nincsen, és nyugodtan csodálhatom édes szunyókálásukat, na persze egy csöppet irigykedve. Néha belekívánkozom egy inkubátorba.
Bizony óriási deficitem van alvás ügyileg, amit igyekszek ledolgozni mire Gergő jön, nehogy egy zombi várja a reptéren, mert még visszafordul. Szigorú bulizárlat.

Elmondhatom, hogy egy igazán hű portugál cimborára tettem szert. Aki kiragadva a pénteki macskajajból, elkocsikázott velem nagymamástul (mégpedig fehér kontyos) kutyástul (bodros fülű) a vidéki rezidenciájukra. Ezt nehéz szavakba öntenem, mert nem eléggé kifinomult a nyelvezetem egy portugál világutazó életművész és imádó mágnás (a nagypapa) kúriájának a lefestésére, ahol múzeumba illő bútorok, fegyverek, herkentyűk lakoznak a világ minden tájáról. Pl. a világ egyik első autómata lemezlejátszója csupa antik bakelittel, temérdek citrom, narancs (és nem tudom a nevét gyümölcs) fával a kertben, borosüveg alakúra nyírt bokrokkal...
Mindez a hegyek között egy eldugott faluban az ősz szívet gyönyörködtető színeivel, halvacsorával és nagy vendégszeretettel.
Elég gyakran érzem magam a Goriot apó egyik szereplőjének, aki egész nap koplalt, kuporgatott, hogy szép ruhára fussa, aztán elment egy pazar bálba, ahol dőzsölt és királykisasszonyként vigadott, aztán vissza a padlásszobába.
De azért kis vityillómban sikerült rendeznem egy sikeres vacsorát. Le a kalappal a rakott krumpli előtt, eddig nem hittem benne, de megkövetem (persze csak a fantázia szab határt a belepottyantott finomságoknak). Amolyan Szidisen, meghívtam 10 embert, úgy hogy még nem használtam ezt a konyhát, és nem csináltam soha rakott krumplit, és persze későn értem haza. De égi segítséggel igazán jól sikerült, és bevallom, gondolkodom a pályaváltáson, mint a jogásznő aki cukrásznak állt a nem jut az eszembe nevű filmben (ami pedig igen jó film!!!)
A magyar mondás portugál megfelelője: A Szívhez közelebb van a gyomor mint az agy.

Volt szerencsém részt venni egy eszement lengyel szülinapi buliban Vila Realban, majd stoppal elvergődni Babsival egy trance partiba nagyon messzire a világ végére (fim de mundo, ahogy az egyik sofőrünk mondta, aki 50 km kerülőt tett, csak hogy elvigyen minket a helyre, amiről mi sem tudtuk, hol van csak követtük a piros jelzést. Úgy éreztem, ő az, aki megérdemli a Sebestyén Márta cd-ét, amit a megfelelő pillanatra tartogattam.) A bulit sem vagyok képes szavakba önteni, brutal, legal, trilegal... 24 órás őrület egy csodás helyen csodás emberekkel, reggel 10-es didgeridu koncerttel, tolószékes hippy táncossal, Mózessel a mulatók között, kisgyerkőcökkel, kutyákkal, lovakkal és sok szeretettel.

Sütöttem palacsintát, mind megették.

Utaztam egy kocsiban, ami 220-al ment, nem vicc. Majd becsináltam, de a sofőr autóversenyző volt, szóval nem para, annyira, de ez is az a pillanat volt, amikor meg kellett magamat csípnem. Csak úgy mint ma, amikor surf leckét vettem. Biza, az óceán jeges vizében, na jó volt védőruha, hullám ugyan nem sok, de épp elég, hogy belássam, ez biza nem egyszerű móka. Márió, hallod, surf diák lettem, ugyan nagyon béna vagyok, de nem adom fel, legalább még egy kép nem készül, amin a hullámon lovaglok. Azért a fagyos küzdelem után sört a fövenyben jobban élveztem, de nem adom fel.

Na most szigorú relax, és holnap várnak a babák, holnapután meg Gergő babám.
Adeos amigos!

viva nova no Porto

Biza megint sikerült elhanyagolnom a számadást, olyannyira nem volt módom hasznalni kis baratom, a laptopom, hogy nehezen áll rá kezem az ekezetek hasznalatara.
Most új simpatico nappalimban üldögélek, és portugal komédiát nézek Andreval, újdonsült lakótarsammal. Ugyanis jelenthetem, sikerült lelécelni hyposzagú koleszomból, és egy baratságos kérót cuki áron leakasztani. 2 portugal fickóval lakom együtt, nagyon arik, mérnöknek tanulnak, és szerencsére csak annyira tudnak angolul, hogy ne vesszünk össze a wc használaton, és ők az egyedüliek, akik értik a portugal gagyogasom, entao estao muito feliz. Remélem, minden oksa lesz velük, és nagy vacsorakat fogunk itt csapni, a lecsó már ízlett nekik, de tökélyre fogom fejleszteni főzőtudományom.
Hogy mik történtek az elröppent időkben?
Kedves bolondos kis családom kiröppent hozzám a messzi idegenbe, és egy felejthetetlen élménydús hetet tudhatunk magunk mögött. Lábaink előtt hevert Lisszabon összes vizével és házával együtt, minden nap halat és egyéb tengeri herkentyűt lakomáztunk, busz röppent velünk pompás terek között, és Andy Warhol képek mosolyogtak ránk a modern képtár faláról.
Igaz hiányoltam a happy homless életformát, de hát a végletek közötti ingadozás a hobbym itt.
Minden nehézséget leküzve kocsit béreltünk, és úgy hódítottuk meg Portugália csodás tájait.
Legemlítésre méltóbb Cabo de Roca varázslatos helye, Európa legnyugatibb pontja, mely önmagában csak egy frázis,de ott időzve, megcsapja az embert az óceán messziről jövő szele, mely oly erős, hogy érezni rajta a Golf áramlat hidegét, és azt várja az ember, hogy átfúj pár hamburgert Amerikából. A sziklák, a végtelen víz, és szél együtt a határtalanságba repítette a parányi embert.
Portoba hazatérve, és családom szép szemével nézve városkám egyre szebb és elragadóbb, kedves szívemnek minden háza és utcája.
Zajlik itt az élet, nincs ok panaszra. Tegnap 2 szülinapi partiba is sikerült elkeverednem, az első kifejezetten élvezetes volt, portugál cimboráimmal, kiapadhatatlan bor forrásokkal, antik csocsóasztallal. Az összes portugál tud gitározni, vagy minimum dobolni valamin.
Majd átcsöppentünk Rui házikójába,ami a legpöpecebb kérő, amiben mostanság megfordultam. Egy gigantikus villa, a nappaliban grillsötőkandallóval,, amihez ezüstözött szagelszívó tartozik. Persze én voltam az egyetlen nem portugál, és aki abszolút nem ismert senkit a helyiek közül, így iszogatásba (ilyen ínycsiklandozó sangriát még nem pipáltam) és eszegetésbe menekültem.
Hajnali 4-kor felszolgálták a tömérdek csigát és rákot... Azért nagyon aranyosak is voltak a házigazdák, egyáltalán nem látszott rajtuk, hogy nincs több ötlet a pénzköltésre, meg általánosságban állíthatom igen barátságos népség ez a portugál.
Aki nem hiszi járjon utána.
Most megpróbálok még ma nyugovóra térni, belátva, hogy a helyzet hű tökrözésére és az élmények pontos leképezésére semmi esély. Boa noite!