viva nova no Porto

Biza megint sikerült elhanyagolnom a számadást, olyannyira nem volt módom hasznalni kis baratom, a laptopom, hogy nehezen áll rá kezem az ekezetek hasznalatara.
Most új simpatico nappalimban üldögélek, és portugal komédiát nézek Andreval, újdonsült lakótarsammal. Ugyanis jelenthetem, sikerült lelécelni hyposzagú koleszomból, és egy baratságos kérót cuki áron leakasztani. 2 portugal fickóval lakom együtt, nagyon arik, mérnöknek tanulnak, és szerencsére csak annyira tudnak angolul, hogy ne vesszünk össze a wc használaton, és ők az egyedüliek, akik értik a portugal gagyogasom, entao estao muito feliz. Remélem, minden oksa lesz velük, és nagy vacsorakat fogunk itt csapni, a lecsó már ízlett nekik, de tökélyre fogom fejleszteni főzőtudományom.
Hogy mik történtek az elröppent időkben?
Kedves bolondos kis családom kiröppent hozzám a messzi idegenbe, és egy felejthetetlen élménydús hetet tudhatunk magunk mögött. Lábaink előtt hevert Lisszabon összes vizével és házával együtt, minden nap halat és egyéb tengeri herkentyűt lakomáztunk, busz röppent velünk pompás terek között, és Andy Warhol képek mosolyogtak ránk a modern képtár faláról.
Igaz hiányoltam a happy homless életformát, de hát a végletek közötti ingadozás a hobbym itt.
Minden nehézséget leküzve kocsit béreltünk, és úgy hódítottuk meg Portugália csodás tájait.
Legemlítésre méltóbb Cabo de Roca varázslatos helye, Európa legnyugatibb pontja, mely önmagában csak egy frázis,de ott időzve, megcsapja az embert az óceán messziről jövő szele, mely oly erős, hogy érezni rajta a Golf áramlat hidegét, és azt várja az ember, hogy átfúj pár hamburgert Amerikából. A sziklák, a végtelen víz, és szél együtt a határtalanságba repítette a parányi embert.
Portoba hazatérve, és családom szép szemével nézve városkám egyre szebb és elragadóbb, kedves szívemnek minden háza és utcája.
Zajlik itt az élet, nincs ok panaszra. Tegnap 2 szülinapi partiba is sikerült elkeverednem, az első kifejezetten élvezetes volt, portugál cimboráimmal, kiapadhatatlan bor forrásokkal, antik csocsóasztallal. Az összes portugál tud gitározni, vagy minimum dobolni valamin.
Majd átcsöppentünk Rui házikójába,ami a legpöpecebb kérő, amiben mostanság megfordultam. Egy gigantikus villa, a nappaliban grillsötőkandallóval,, amihez ezüstözött szagelszívó tartozik. Persze én voltam az egyetlen nem portugál, és aki abszolút nem ismert senkit a helyiek közül, így iszogatásba (ilyen ínycsiklandozó sangriát még nem pipáltam) és eszegetésbe menekültem.
Hajnali 4-kor felszolgálták a tömérdek csigát és rákot... Azért nagyon aranyosak is voltak a házigazdák, egyáltalán nem látszott rajtuk, hogy nincs több ötlet a pénzköltésre, meg általánosságban állíthatom igen barátságos népség ez a portugál.
Aki nem hiszi járjon utána.
Most megpróbálok még ma nyugovóra térni, belátva, hogy a helyzet hű tökrözésére és az élmények pontos leképezésére semmi esély. Boa noite!