Lost in translation (or trainstation)

Igen vegyes hetet tudhatok magam mögött, az érzelmi, hangulati és minden egyéb hullámzás jellemezte. Az extatikus viháncolás és az ágyból való felkelési képtelenségig fajuló depresszió kelepcéje között ugrándoztam. Új cél: balance. Ha itteni létezésem során meg tudom teremteni, akkor mindenkor.
Van internetem! A szobámban! Ez itt nagy szó. Csak egy brazil hacker kellett hozzá. Kihasználva az alkalmat, ma lázas keresést hajtottunk végre Aniaval a hálón az ideális lakhely felderítésére, portugál tudásunkat latba vetve, mivel a tegnapi eset az utolsó csepp volt a pohárban. Pár cimborám meglátogatott, így a hétvége bearanyozódott Portoban. Babsi a szobámban aludt a rezidencián, mert a szobatársam elutazott, a hétvégén nem is volt baj, simán beengedték, de a tegnapi fafejű portás eltessékelte éjjel 2-kor, így az éjjelt a városban töltöttük egy parkban majd a városban kószálva, (h.h.) igen mókás és emlékezetes éjj volt, az egyik legjobb Portoban, de a mai nap kissé nehézkes volt a kórházi és egyéb hercehurcák végett. Szóval Isten segedelmével remélem ráakadok a peqeninho quartomra.
Megvan a portoi west balkan (de még annál is frappánsabb): Contragirart, végre igazán nekem való muzsika, bűbájos emberek, és egyszerűen nem lehet ott hagyni pirkadat előtt, csak ropni és ropni.
Csakúgy mint a Maos habitos estetében (Rossz szokás), ahol megtaláltam a kedvenc portugál bandám: Olive tree. Didgeridu (biztos nem így kell írni), plusz két extatikus dobos: transz, mámor, lüktetés mely rázza a testet, és a katarzis nem marad el, már igen hiányzott a valódi belevaló koncert élmény. Majd caipirinha (remek brazil nedű), reagge music, la vida loca, gyönyörű lányok és fiúk, kiállítás a labirintus szobákban, és dancar. dancar, dancar.
Na most ezeket tartottam megemlítendőnek, de rengeteg dolog bennem ragadt, csak most nem jön ki, meg igen aludni kéne végre. De nem csak játék és móka itt az élet, sok küzdelem és tapasztalás, aklimatizáció és deszegregáció. Minderről next time. Buo noite!