De Evora para Porto

Mint azt a nagy intervallo is mutatja bonyolult idoket eltem meg, es nem volt zokkenomentes a varosvaltas.
A napfenyes csudalelkes Evorat konnyek kozott hagytam el egy masnapos reggelen, es hunyorogva vegyes erzelmekkel tele erkeztem Portoba, ahol nem mondhatnam, hogy tart karokkal vartak, sot a koleszban, ahol elvileg volt szallasom azt sem tudtak, mit keresek ott, de par portugalul lefolytatott telefoncsevely utan azt montak, esta bem, maradhatsz, amit azota is banok, mert ez a legsterilebb legelszeparaltabb lakosztaly a borton utan. szoval most intenziv lakaskeresebe kezdek, es a legbajosabb, legcsempesebb lakot szandekozom megtalalni persze a legjutanyosabban...
Az elso het nagy racsodlalkozasokkal telt eme varos pompazatossagara, a kodbol hol egy csodaszep torony, hol egy monumentalis templom bukkant elo. Aztan gyorsan elobujt a Nap, es lemenofelben pompas fenyjatekba kezdett a Douro felett, a borszallito barkak vitorlain lovagolva es a hidak pillerein ugrandozva. Az odon macskakoves kacskaringos sikatorokon egyedul, neha bodult diakokkal bojongtam, de gyakran eltevedve amultam bamultam a ramkacsinto edes hazikokat es buja parkokat. A portugal ugyintezes nehezsegeirol es hogy mennyre elveszettnek ereztem magam inkabb nem beszelek, de most mar pozitiv lelkesedessel allok a kihivasok ele. Mert bizony boven akadnak. Masodik hetemet toltom a korhazban, ami a vilag legrondabb epulete, en szinte elkepzelhetetlennek tartom a felepulest egy ilyen helyen, de azert jol mennek a dolgok. Fejem portugal hablattyal es gyermeksirassal tele, gyakran nem tudom, hogy epp angolul avagy mas nyelven szoltak hozzam, es eppen a mosoly vagy a szomoru tekintet illik a szituaciohoz, szoval a nagy koncentralasban, hogy ne tunjek teljesen felnotasnak szornyen lefaradok, amit az tetez, hogy a mulatsagok ejfelkor kezdodnek errefele.
Hogy az oromtelibb esemenyekrol is irjak, voltam hajokazni a Duoron, es a borgyarbam lattam 1000 tonnas boroshordot, amit meg is izleletem, es a folyo tulpartja borospincekkel tele, egy varos, ahol nem csinalnak mast csak bort: Villa Nova Gaia, muito gusto.
Az eresmusos elmenyek eleg infantilisek, mint a kocsmakorut, amely soran 9 kocsmaban itattak velunk szornyobbnel szurnyobb lottyoket, mire a portoi borhoz ertunk, mar alig alltam a labamon, de a tobbiek szerint, mivel magyar vagyok, muszaj innom...
Voltam egy aranyos hazban litvan vacsoran, es egy olasz hazibuliban, ahol en voltam az egyetlen aki nem digo es nem tudott olaszul, de azert elenekeletem a Happy birthdayt magyarul, ami ha jol tudom, nem all masbol, mint "Boldog szulinapot!" negyszer elmondva, (ha van benne valami mas is, kerlek osszatok meg velem) de azert nagy sikerem volt.
A legszebb napom itt az oceannal toltottem, ami elerheto kozel van, visszafele vegig setaltam a 3 km hosszu parton majd a folyo menten a rezidenciamig. Soha nem gondoltam volna, hogy ez a rengeteg viz ennyire pozitiv, eletvidamito hatassal lehet az emberre, es hogy nem lehet megunni a vegtelen bamulasat.
Szoval meg mindig birkozom a varos befogadasaval, es bar jopar embert megismertem, a melyebb kapcsolatok kialakitasan faradozom, es a nekem tetszo eletvitel megformalasan uj varoskambam.
Mara ennyit kutyafuttaban, mert zar a konyvtar. De mindenkepp fogok irni a mostani fenomenalis hetvegemrol, amit evorai cimboraimmal toltottem, es igen homeless vagabondra sikerult.
Igen olellek mindeteket, es irjatok, mert emotional problem-em van. Beijinhos! CD