Rántott hús és csiga

Most pedig egy nagy adag öndelejezés következik. Tegnap egy számomra új frenetikus élményben volt részem. Mivel az előadásom jól sikerült, és nem sültem bele a portugál hablatyolásba igen megkönnyebbült állapotba kerültem, és tettem egy elhamarkodott kijelentést, miszerint egyedül fogok összedobni egy vacsit az egész bagázsnak.
Már az alapanyagok hazacipelésekor is majdnem megszakadtam, majd a konyhában töltött 3 óra alatt kétszer is meggyulladt az olaj, szóval véres verejték és halálfélelem közepette készült el a rántott hús és egyéb nyalánkságok 25 ember számára. De az érzés, leírhatatlan, amint láttam a sok népet az én főztömön nyámnyogni, és a kielégültség kiült az arcukra. Többen is azt nyilatkozták, hogy mintha az anyukájuk főztét ették volna (a rántott húst minden náció a saját nemzeti ételének könyveli el), és sokan megkérték a kezem. Annyira boldog lettem, hogy még enni is elfelejtettem, aztán mindenki annyira mámoros hangulatba került, hogy az egész éjszakát átdorbézoltuk.
Ma Robert kocsijával útrakeltünk, hogy meglátogassuk a 7000 éves köveket Évora közelében, tiszta Stone Hange, csak régebbi, és fel lehet mászni a sziklákra. Azt bírom a portugálokban, hogy van egy rakás gyönyörű dolguk, és nem verik túl nagy dobra, nem adják el a lelküket még több túristáért. Ha ezek az őskori kövek mondjuk Amerikában vannak, biztos a világ közepének kiáltják ki, itt meg ugrándozni lehet rajtuk.
Annyira tele volt a hely energiával, hogy a totál lemerült fényképezőgépem fullra töltődött, mire eljöttünk, tényleg.
Hazafelé jövet annyira túlcsorduló volt a jókedvem, hogy késznek éreztem magam egy jó kis csiga vacsorára, így beugrottunk a helyi csárdába bekapni pár puhatestűt.
Amikor kihozta a pincér a cuccot, totál azt hittem még élnek, csak megmutatja őket, hogy jól meggondoljuk a dolgot, de nem, készen álltak a fogyasztásra. És amennyire gusztustalan volt egyúttal annyira ínycsiklandozó is... Az összes helybéli papóca, aki ott iszogatott,, rajtunk mulatott, mert azt sem tudtuk hogy lássunk hozzá, de most már ki vagyok okítva csigaevési etikettből.
Most azzal a gondolattal térek nyugovóra, hogy holnap irány Lisszabon és az óceán.... Adios!