A lisszaboni mojitonak nincs párja

Nohát Lisszabon vonzerejét megtriplázta kedves hazai cimboráim ott tartózkodása. Így hát vasárnap korán útra keltem a fővárosba. Márióék egy hét alatt kiismerték a város fortélyait, és rögtön elkalandoztak velem Cascaisba az óceán partjára. Ehhez most nem is fűzök kommentárt, a nagy víz moralylása, a föveny és a 3 lökött magyar fickó kacagtatása szívembe vésődött. Persze nem tudtam ellenállni az óceán hívásának, és a rettentő fagyossága ellenére is nagyot mártóztam benne, de még a mostani krákogás mellett sem bánom.
Majdnem eljutottam portugál focimeccsre, de igazából el is jutottam. A srácoknak megvolt a jegye a bajnoki mérkőzésre, és bár pontosan nem tudták mikor kezdődik, de sikerült elkésni (remélem Keve törleszti a sok sört Peznek), és már csak 25 Euros jegy volt. Mivel még nem is hallottam a csapatról, aminek drukkolni akartam (Setubal), lemondtam róla, és beértem a stadion bárjában való sörözgetéssel. Meglepődtem a portugál meccsnézési szokáson, miszerint mindneki feszült figyelemmel, de egy hang nélkül szemléli az eseményeket, és a gólt is csak egy kis felhördülés kísérte. Akkor hangzott el pár olé, amikor 1-1-nél a Sporting belőte a 11-t, de amúgy én lettem volna a leghangosabb, ha nem én vagyok az egyetlen aki a Setubalnak drukkol.
Márióék persze meggyőztek, hogy bent más volt a helyzet, a tombolás a tetőfokára hágott, és mindig ők indították a hullámot:)
Bairo alto a mulatozás kánaánja, egy utca tele bárokkal, vasárnap lévén épp jutott hely számunkra, de amúgy meg sem lehet moccanni a lebujokban. Kevét Teresa, a 40 év körüli portugál kokainos rózsaszál megtanította szalszázni, Márió meg elsajátította a rumba alapjait, így hasznos napot magunk mögött tudva tértünk nyugovóra Miguel lakásába. Mint utólag kiderült, mindnyájunknak ugyanaz ugrott be a kéró láttán, miszerint Migi a Portugál Pszihó Patric Beatmenje, egy totál steril iszonyat drága lakban megagiga plazmatévével és rengeteg Xanaxal a fürdőjében.
A hétfő utrabrutál békében és rácsodálkozásokkal tűzdelten telt a napfényes varázslatos Lisszabonban, persze ehhez kellett, hogy Márióval a Tejo partján a lemenő Nap fényében táncoljunk az Amorf ördögök remekére A cicis számra, a Mammas grandes országának örömére.
Balkon, leander, édes villamos, macskakő hátán lakkcipő, illatos szellő, Sagres nedű, víz, fény, vár, Nap, víz, víz, víz..... álom.